Így lettem segítő
45 éve születtem, vidéken, egy Békés megyei faluban éltem életem első 9 évét. Az akkor 40 éves Anyám ötödik gyerekként hozott a világra, 4 nagy meglett gyerek mellé. Nem tervezett gyerek voltam, a küszöb alatt csúsztam be, ennek minden áldásával és átkával együtt. Kilenc éves koromig éltünk ebben a faluban, amikor is Édesapám úgy döntött Pest megyében folytatjuk együtt közös életünket. Több szinten is óriási váltás volt nekem, környezet, Apa is megjelent napi szinten az életemben, hiszen addig csak nagyon ritkán láttam. A nagy nehézségek ellenére nagyon sokat kaptam ettől az időszaktól. Itt erősödött meg önmagamban a hitem, és lettem magammal olyan viszonyba, amire a mai napig is tudok támaszkodni. 14 éves korom nagy vízválasztó volt, az iskolaváltással járó környezetváltozás jó irányba mozdított el.
Innentől kezdve 30 éves koromig folyamatosan tanultam, már ami a társadalmi értelemben nevezhető tanulásnak. Gyűjtöttem a képesítéseket, először szakács lettem, aztán 4 évig munka mellett tanultam képesített könyvelővé válni, majd vendéglátóipari manager, és végül a közgazdász képzéssel úgy éreztem, most már tanulnék olyat is, ami engem is érdekel. 😊 Egészen 41 éves koromig ebből éltem, kontrollerként dolgoztam egy állami cégnél, mígnem a lelkem egyszerűen nem hagyott tovább ebben a szakmában tovább működni. Elérkezett az idő, hogy az addig megszerzett tudásomat másoknak is továbbadjam és segítőként dolgozzak.
Munka, család, Anyaság mellett 30 éves korom után is folyamatosan tanultam, de már azt, amit én szerettem volna.
Fordulópontok
Édesanyám 2005. decemberi halála egy másik úton indított el. Következő évben, miközben Anyámat gyászolva az esküvőnket szerveztük, őszre már az idegösszeroppanás szélére kerültem. Csak annyit tudtam, keresnem kell egy kineziológust. November volt, mikor az első oldást megkaptam. Repültem haza, annyira könnyű volt testem-lelkem. Tudtam, hogy valami sorsfordító történt velem, és azt is, hogy én ezt soha nem fogom abbahagyni. A jobban levést.
Innentől kezdve folyamatosan kértem az oldásokat, majd közben megismerkedtem az indiai Deeksha energiával, Reikivel is. Hat évet töltöttem eme körökben, amikor 2012-ben tanulni kezdtem a kineziológiát, és a One Brain módszer IV. szintjéig jutottam el vele. Gyakorlásképpen egy barátnőmmel havonta oldó napokat tartottunk, ahol egymást kezeltük kineziológiával. 4 évet tartott még, mikor azt éreztem elértem a módszer korlátait, és az, amit szeretnék, már nincs meg a kineziológia eddig elsajátított szintjeiben.
2016-ban szabályosan berobbant az életembe a ThetaHealing. Ahogy meghallottam mit ad a módszer, azonnal tudtam, hogy ez kell nekem. 2020-ig 5 tanfolyamát végeztem el. Óriási minőségi ugrást hozott a tudatosságomban, a kapcsolataimban, abban, hogy mire vágyom, és ezeket a vágyakat hogyan érjem el.
2020-ban úgy éreztem, a 4-5 évnyi thetázás után még mindig akadok, és még mindig nem tudok igazán segítőként, úgy élni, ahogy én szeretnék. Ekkor kezdtem el a családállításról tanulni. Miközben tanultam, rájöttem, szeretnék emberekkel foglalkozni nemcsak szellemi, hanem fizikai szinten is, így megtanultam a svédmasszázst, és 1 éve, hogy a napjaimat ez teszi ki. Hálás vagyok ezért, hogy ez megadatott. Rengeteg felismerést, új kapcsolatokat, új kapcsolódásokat hozott ez a “MUNKA”, ami nem is munka már hanem hivatás, HÍVÁS.
A Pillangóeffektus Központ és én
Petráékkal 2021-ben kezdtem el az Újratervező folyamatot. Ez a találkozás egy újabb sorsfordító folyamatot indított el bennem. Végre megtaláltam azt, amit kerestem. Egy olyan rendszert, amely a tudattalan folyamatokat REND-be állítja az Újratervező folyamatában. A velük töltött idő, rendszerezett munka újabb minőségi ugrást hozott az én életembe is. Túl azon, hogy a saját életemben is történtek magas minőségű változások, rengeteget tanultam tőlük a segítő munka emberi mivoltjáról. Hálás vagyok, hogy Valentina megtanította nekem a metamorf masszázst, Petra pedig a családálllítást adta át nagyon magas szakmai és emberi értelemben.
Ami a fenti 45 évből érdekes lehet számodra, hogy mindig az ÉLET mellett állok. Ha kell, saját magamat a hajamnál fogva húzom ki a szarból. Kedvenc mondásom és életfilozófiám: Ha már elérted a gödör alját, akkor rúgd el magad FELFELÉ. Számomra az egyetlen irány ez, még akkor is, ha nem mindig elsőre találom el. Időközben megtanultam figyelni magamra, és ezáltal RÁD is, hogy halljam és érezzem, mi zajlik benned. Mindaz, ami bennem már a helyére került, Neked is segíteni fog a saját folyamatodban és rendrakásodban.
