A családállításra való bejelentkezést követően már sokan számolnak be egy fajta izgatottságról, az alvás is nehézkes, vagy a mellkasuk táján éreznek egy kisebb súlyt. Ez egy teljesen létező jelenség, ugyanis a lelkünk már előbb érzi, ezt úgy hívjuk, hogy készük, arra hogy most elszakad a megszokott komfortzónájától és elkezd hangolódni az önmunkára.
A személyes érkezést követően, miután mindenki helyett foglalt, a családállító-vezető egy rövid, bevezető beszédet mond, ahol mesél kicsit a módszerről, magáról, valamint arról, hogy mi fog történni.
A családállítós csoport résztvevői két részre bonthatók:
- Akik saját témájukkal szeretnének foglalkozni és erre saját állítást kérnek
- A csoport másik része a “résztvevő” vagy más néven “segítő” szerepbe érkezik. Ez azt jelenti, hogy nem kér állítást a saját témáira, mert még ismerkedik a módszerrel,vagy még úgy érzi, hogy nem áll készen rá.
Bár sokszor előfordul, hogy a résztvevő az első állításban való szereplést követően mégiscsak megváltoztatná az eredeti döntését. Hiszen addigra látja, megérzi a módszer működését és hatékonyságát és a nap folyamán saját állítást kér. Ez akkor lehetséges, ha van szabad állítói hely, mivel max. 8 állítást vállalok egy napra. Ennek az az oka, hogy ez a 8 állítás is elég fárasztó a résztvevők számára, és egy ilyen nap reggel 10-től este 7-ig tart általában.
Ha családállítást kérsz:
Eljön a pillanat amikor úgy érezzük, készen vagyunk és mi következünk. A vezető mellé ülünk és röviden, tömören elmondjuk azokat a nehézségeket, amelyek miatt eljöttünk. A családállító kérdéseivel elősegíti a megfelelő fókusz megtalálását, összehangolódik a klienssel. Innentől – főként ebből az összehangoltságból eredő- mozzanatok veszik át az irányítást. A családállítást vezető segít megkeresni a személyeket pl egy hozott ismétlődő mintázatban, vagy betegséget, akadályt, okot, konkrétabb esetekben anyát, apát, vagy amit és akit a probléma természete megkíván.
Fontos, hogy ha valaki nem szeretné a csoporttal megosztani az adott témáját, akkor erre is van lehetőség, hiszen a részvevőknek nem kell feltétlenül tudniuk a problémát. Az állítás ebben az esetben is ugyaolyan eredményesen zárul.
Az állítás menete
Majd a megbeszélt képviseletekre az állító, vagy kérésre az állításvezető kiválaszt a csoporttagok közül 1-1 képviselőt, valamint az állító saját magának is választ egyet.
A képviselők felállnak és megkeresik a számukra kellemes, komfortos helyet a térben. Az első képben kirajzolódik egy minta, ami a jelenlegi helyzetet ábrázolja. Ennek köszönhetően az állítást kérő pedig kívülről tekinthet rá a problémájára.
Megjelennek a haragos helyzetek, fájdalmak, sérelmek, megjelenhetnek múltbeli történések, tisztán látszanak a szereplők reakciói egymásra, melyek teljesen hűen tükrözik vissza a valóságot. Nagyon fontos kiemelni, hogy az állítások lelki síkon zajlanak, így nem a fizikai síkon történteket hozzák első sorban felszínre.
A szereplők nem ismerik az állítást kérő életét, szüleit, történetét, mégis pontosan vissza tudják adni pusztán érzékelésükkel a valós képet. Az állításvezető a folyamat alatt egy olyan állapotra törekszik, ahol minden szereplőben béke van, minden érintett megtalálja az ő saját helyét. Kérdéseket tesz fel a képviselőknek, úgynevezett oldó mondatok hangzanak el, amikre valószínű, hogy a való életben nem került sor, ezért is maradt fent pl. egy haragos viszony, bűntudat, sértettség.
Ez egy teljesen más töltetet eredményez, amelyet az állítás végén az állítást kérőnek is lehetősége van megérezni. Beáll képviselője helyére a saját történetébe és hagyja, hogy ez az energia hasson rá és betöltődjön, megtapasztalhassa azt az erőteret, ahol már egy rendezett rendszer rezgései hatnak.
Végül lehetősége van az állítónak, a képviselőknek, és a csoporttagoknak élményeik megosztására. Különösen fontos, hogy mindig a szerepben érzett érzelmek kifejezése segít az állítást kérőnek, nem a “szerintem, meg úgy gondolom” kezdetű gondolatok. Sem ítélet sem “jó tanács” nem segítene a folyamat beépülésében, ezért csak és kizárólag a szerepben érzett gondolatokat, érzéseket szabad megosztani.
Nézzünk egy egyszerű példát
Van egy apa, aki képtelen kimutatni az érzéseit, vagy beszélni róluk. Az állításban az őt képviselő is maximum érezni fogja a mezőben a büszkeséget gyermeke iránt, de mondani nem fogja tudni. De miután a szerepből kikerül ezt elmondhatja: “én az apádként, azt éreztem, hogy nagyon büszke voltam rád, de nem tudtam kimondani.”
Ez nagyon sokat hozzátehet ahhoz, hogy az állítást kérőben oldódjon az ez irányú igénye, még ha a való életben az apja soha nem is lesz képes rá, hogy kimondja. Természetesen csak akkor mondhat bárki ilyet, ha tényleg voltak ilyen érzések a képviselőben az állítás alatt. Ha nem, soha nem vezetünk félre senkit, csak azért, mert az illető esetleg ezt szeretné hallani vagy segíteni akarunk!
A képvisletekről
- Mindenki képes érzékelni kivétel nélkül, csak nyitottságra van hozzá szükség.
- Ha egy állítást kérő felkér egy képviseletre a téma kivétel nélkül arról az emberről is szól, akit felkértek, így egy szerep is rengeteg felismerést és megértést adhat a saját életünkhöz. Ezek a felkérések nem a véletlen művei.
- Képvisleteben mindig a testi érzetek a legfontosabbak, például: fáj a jobb kezem, húz a fejem, bizsereg a lábam stb. Ezek az érzetek az állítás végén a képviselet visszaadásával megszűnnek.
- Mikor képvisletben vagy, felesleges szöveg nincs. Itt nem számítanak a hétköznapi szavak, mert nem érik el azt a hatást, amit kellene. Ezért oldómondatokat használunk.
- Képvisletet nem illik visszautasítani, de arra van lehetőség, hogy szerep közben valaki jelezze, hogy ez számára megterhelő, így átadná másnak.
- Szerepben a mozgások teljesen természetesek, például: leülsz, felállsz, átmész a túloldalra, lefekszel - ezek mind nagyon komoly információkat hordoznak.
Miért javasolt egy csoport első alkalommal?
Röviden azért, mert a saját tapasztalást semmi sem tudja helyettesíteni. Egy családállítós csoport olyan intim közeget teremt, ahol az ember biztonságban érzi magát, és tudja, hogy megtartják a többiek. Mindig csak az első 20 perc döcögős míg mindenki megérkezik, és elkezdődik a nap. Utána egy olyan légkör születik, amiben jó létezni, és jó tudni, hogy soha nem vagyunk egyedül.
