A családállítás törvényeiről is illik jó néhány szót ejteni, hiszen mint minden módszerének is megvannak a saját szabályai. A csoportban zajló élményeket nagyon nehéz visszaadni mind írásban, mind szóban. Van aki azonnal fogékony a mások által tapasztalt élmény befogadására és nem vonja kétségbe, hogy egy ilyen hatalmas univerzumban bármi megtörténhet. Ám személyes megélés híján sokan hüledezve és jó nagyot legyintve hallgatják mások elbeszéléseit, ha ugyan eljutnak a végére anélkül, hogy felháborodottan megbélyegeznék valami csillámporszórós marhaságnak. De ezt érdemes most félretenni, és tovább olvasni, mert a következőkben ezekről a törvényekről, hatásaikról fogok írni, melyek komoly hatást gyakorolnak az életünkre.
A családállítás alapjai
Hellinger tapasztalásokkal és vizsgálódásokkal teli útján megfigyelte, és mára több tapasztalat is valószínűsíti, hogy a család, mint rendszer működésében egy rejtett, mélyebb erő is lakozik. Ez a valami olyan, mint egy információs háló, amire a családrendszer tagjai nem tudatosan reagálnak, de mégis alapvetően határozza meg a családtagok döntéseit, sorsát, párválasztását. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy közös családlélek, amely minden családnál egyedi, az adott család tagjai pedig tudatalatt ebből a közös alapkészletből építkeznek.
Első törvény: Az odatartozás joga
A családlélek az egyensúlyra törekszik, vagyis arra, hogy minden egyes odatartozó megkapja az őt megillető helyet.
Minden tagnak joga van az őt megillető helyéhez, legyen akármilyen rögös az életútja, legyen szégyenletes is akár, vagy erkölcstelen, a helyéhez akkor is joga van, amit a többieknek el kell ismerni. Logikusan a vérrokonok tartoznak a családrendszerünkhöz.
De ki tartozik még hozzánk?
Továbbá a családrendszerbe nem vérrokonság által került személyeket is elismerés és tisztelet illet, akiknek valamilyen áldozata árán, (anyagi, élet) az élet tovább áramolhatott az utolsó most élő generációig. Ők például az előző partnerek és gyermekeik, akik a mi őseinktől származnak, viszont haláluk, válás, lemondás és egyéb okok révén létrejöhetett a család jelenlegi formája. Tisztelet illeti meg őket és hely. Ide tartoznak azok a személyek, bajtársak, akik életük árán mentették meg felmenőnket, “helyettük” kaptak a fronton halálos sebet, de az ő áldozatuk is ahhoz járult hozzá, hogy az élet tovább mehessen a jelenlegi generáció felé, nélkülük nem jöhetett volna létre mindez. Megemlékezésre tart igényt minden olyan személy, akinek – anyagi vagy élet – áldozata révén valamely ősünk előnyre tett szert. A családlélek odatartozónak tekint minden olyan személyt, aki valamely családtagunknak kioltotta életét. A tettes, tette által bekerül a családrendszerbe. Ezeken felül még fontos megemlíteni a nagyon fájó veszteségeinket is, ilyen például egy korán elvesztett gyermek, vagy társ.
Második törvény: A hely törvénye
Minden családrendszerben van egy időrendiség és ebből fakadóan mindenkinek megvan a saját helye. Alapvetően mindenki a saját helyén él jól és tud kibontakozni. Ez igazából annyit jelent, hogy a nekünk megfelelő generecióban foglaljuk el a helyüket a családban és azon a sorszámú helyen állunk, ahova születtünk.
A szülőket hívjuk a “Nagynak”, míg a gyermek a kicsi, ez kizárólag az időbeli sorrendiséget jelöli, és azt, hogy ki kitől kapta az életet. Így most már jobban körvonalazódik, hogy ez a sorrendiség miért is nem borulhat fel. A szülő feladata, hogy adjon, amit tud, vagy amit gondol a később érkezettnek a “Kicsinek” akinek az elfogadás a feladata:
elfogadni, amit kapott, továbbadni és kezdeni vele valami jót a saját szándékai szerint. Leginkább szülő-gyermek, nagyszülő-unoka, régebben élt ős-jelenlegi leszármazott kapcsolatára vonatkozik a “Nagy-Kicsi” modell.
Mikor borulhat fel a rend?
A “Kicsi” azáltal, hogy követelőzik nem fogadja el, amit adnak neki, magáról azt feltételezi, hogy felettük áll, hogy jobban tudja ,mi kell neki, bírál, vádaskodik, ezáltal átáll a “Nagyok” szerepébe, felborítva ezzel a Rendet. Ezt a törvényt sérti az is, ha a gyermek meg akarja menteni a szüleit, vagy valamilyen tettüket – a mélyben valójában bírálva- jóvá akarja tenni. Akkor is generációs ugrás történhet, amikor a szülők elvállnak, és a gyermek energetikailag beáll a szülője mellé társnak. Nincs rend, ha a gyermek megtagadja a szüleit és nem képes elismerni őket, anyjánk és apjának. Bármit és bárhogyan tették, az életet tőlük kapta.
Az ilyen, és ehhez hasonló elcsúszások komoly kihatással vannak a gyermek, és a szülő későbbi jövőjére is.
Harmadik törvény az Adok-Kapok egyensúly
Házastársak, barátok, párkapcsolat résztvevői között egyenrangú viszonyról beszélünk. A kapcsolatban működik egy kölcsönös interakció a mélyben – ki mit ad, tesz bele, ez lehet pozitív és negatív töltetű. Hellinger szerint a kapcsolat akkor fejlődik, ha a jóért cserébe a másik egy kicsivel több jót ad viszonzásképp. Ez adja meg a folyamatos áramlást, és minél aktívabb ez annál boldogabb az adott kapcsolat. A rosszat is viszonozni kell, de abból cserébe kevesebb járjon. Energetikailag így lehet megőrizni a folyamatos fejlődést, ami biztosítja a gépezet hosszú távú működését.
Mikor nincs egyensúly?
Érdekes módon mindig a kevesebbet adni tudó fog kisétálni a kapcsolatból. Ha az a fél, amelyik túlzásba viszi az adást és sokkal többet ad, mint amit a másik viszonozni tud, megterheli lelkiekben. Egyfajta adósságspirálba kergeti a másik felet,
így ő egy idő után el fog menni. Ha a rossz nincs viszonozva, csak állandó megbocsájtást kap az a fél, aki bánt, és nem egyfajta “büntetést”, akkor alá- fölérendeltségi viszony alakul ki.
Egyszerű példa: a férj tovább marad ki, nem szól, nem telefonál a feleséget ez bántja, és egy kis duzzogás, hízelgés után egyből megbocsájt, de viszonozva ezzel nincs az úgynevezett rossz. Azzal lenne rend, ha azt mondaná, kimaradtál tovább? Oké, akkor mivel te utálod, egy hétig minden nap elmosogatsz. A feleségnek jobban fájt az, hogy a férje kimaradt, aggódott, de fajsúlyban a férjnek egy heti mosogatás, bár utálja mégis kevesebb fájdalom. Tehát viszonozva van a rossz, így megmaradhat az egyenrangúság.
Nagyon fontos, hogy ezen törvény alól a szülő- gyermek kapcsolat kivételt jelent. Ennek az az oka, hogy mivel a szüleniktől kaptuk az életet, és még amit adni tudtak, ezt egyszerűen nem tudjuk viszonozni, hanem saját gyermekeinknek adjuk tovább. Ha valaki nem vállal gyerkőcöt, akkor például egy hivatással is tudja viszonozni a világnak az életének ajándékát.
Negyedik törvény a rendszer-lelkiismeret
Bert Hellinger megfigyelései alapján, és ma már sok egyéb módszer tapasztalatai alapján is elmondhatjuk, hogy létezik egy úgynevezett családlélek, mely teljes mértékben igazságtalanul és tudattalanul működik összekötve az egy családrendszerhez tartozókat, úgy mint egy lelkiismeret. Ez a rendszer folyamatosan egyensúlyra és kiegyenlítésre törekszik.
Mit is jelent ez pontosan?
Amennyiben a családunkban volt egy nehéz sorsú felmenő, akkor egy később született leszármazott nagyon hasonló megéleseket, érzéseket, viselkedéseket fog megélni a saját életében. Ehhez pedig még csak ismernie sem szükséges az adott őst, sőt tovább megyek, tudnia sem kell róla, hogy ő valaha élt. Ha onnan vizsgáljuk az utolsó mondatunkat, hogy 7 generációra visszemenőleg fordulhatnak elő ilyen sorsátvállalások, akkor már nem is olyan meglepő, hogy néha fogalmunk sincs az illető kilétéről. Fontos, hogy mindez gyermeki hűségből, szeretetből történik, teljesen tudattalanul. A lelkünk gyermek része úgy gondolja, hogy az átvállalással, azonosulással segítségére lehet a nehéz sorsú ősnek.
Természetesen mindez nem tudatos szinten zajlik. “Ha Neked nem volt jó, nekem sem lehet az, majd én megteszem helyetted, én is megyek utánad” A családlélek létezése és hatásai már ugyanúgy léteztek leíratlanul és kimondatlanul, akárcsak az ismert fizikai törvényszerűségek, amikkel nap mint nap együtt élt az emberiség a kezdetektől, csaképp nevet nem adtak még neki, egészen napjainkig.
Néhány példa a negyedik törvényre
Mit is értünk nehéz sors alatt? Korai halálozást, vagy ha valaki nagyon korán elveszíti a szüleit, párját, abortuszt, vagy vetélést is ide soroljuk. Derékba tört karriert, komoly anyagi veszteségeket is előszerettettel ismétlünk. Olyan betegségeket, balesteket, melyek komolyan megváltoztatják az ember további életminőségét. Háborúk, természeti katasztrófák túlélői is ide tartoznak.
Kulisszatitkok 3. rész
A következő részben részletesen kibontom, hogy kik és miért tartoznak a családrendszerünkhöz.
